Egyszer fent, Egyszer lent...
Ahogy jött, úgy ment...
Hirtelen,akár egy nyári zápor.
Örülünk általában neki,
De utáljuk is párszor.
Miért van az, hogy nem tudunk küzdeni?
Inkább hagyjuk álmainkat elveszni
De nyavajogni persze tud mindenki...

Egyszer fent,Egyszer lent...
Ahogy jött, úgy ment...
De ne add fel, Küzdj!
Azzal semmit nem érsz,
Hogy ki nézel a fejedből és a seggeden ülsz!
Állj fel akkor is ha fáj,
Ne foglakozz vele, ha van akadály!